„Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk az álmainkért” - Interjú Mayer Krisztinával
Frissítve: jan. 2.
Dr. Mayer Krisztina pszichológus és testnevelő tanár, a Miskolci Egyetem Egészségügyi Karán az Alkalmazott Egészségtudományok Intézetének egyetemi docense. Kiemelkedő oktató és kutató munkái révén számos konferencia aktív előadója. Rendszeresen publikál hazai és nemzetközi szaklapokban, folyóiratokban; több pszichológiai témájú könyve jelent meg. Kutatói munkája mellett sport- és pszichológiai tudományokat oktat nemcsak az Egészségügyi Karon, hanem az Állam- és Jogtudományi Karon is. Megtiszteltetés, hogy nagy tekintélyű munkája mellett csapatunkat bízta meg a varázslatos feladattal, hogy Hamupipőke személyét ezekben a szürke időkben megidézze.
Mi indított arra, hogy kipróbáld az élményfotózást?
Az egész Hamupipőke fotózás alapötletét a Couture csapatának karácsonyi ajándék játék ötlete adta. Ez tulajdonképpen egy kreatív ötletverseny volt, és a kiválasztott megkapta az általa leírt és vágyott élményfotózást. Bár nem én lettem a kiválasztott, de akkor már úgy „be voltam sózva” hogy nem szívesen engedtem volna el… Inkább belevágtam.
Mindig hittem abban, hogy ha a sorsunkat nem is mi irányítjuk és nem csak a tetteink függvénye, hogy hogyan alakul az életünk, akkor is mindig, minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk az álmainkért. Így ha nem is sikerül elérnünk azt, meg lehet az a jó érzésünk, hogy nem rajtunk múlt.
Milyen kötődésed van a Hamupipőke történethez?
Természetesen kislányként én is nagyon szerettem ezt a mesét, mint nagyon sokan. Igazán reményt adó szerintem a története, azt sugallja, hogy a legreménytelenebb helyzetekből is van kiút, bármikor történhetnek csodák, és megfordulhat az életünk, még ha kilátástalannak tűnik is.
Csak hinnünk kell a csodákban és megtörténnek… Ezért nem szabad soha feladni és kétségbeesni.
Aztán a mozifilm legfőbb üzenete már felnőttként érintett meg és ragadott magával, azaz:
Légy kedves és bátor…és nem érhet baj!
Erre Hamupipőke anyukája neveli a kis Hamupipőkét, és ez az üzenet az egész életét végigkíséri és e szerint él. Én is igyekszem így élni.
Hogy élted meg az előkészületeket, a ruhapróbákat?
Eleinte furcsa érzés volt, nem sűrűn vásárolok ruhákat, nem szeretek próbálgatni a hétköznapi életemben. De itt minden teljesen más volt, távol esett a hétköznapi valóságtól.
Egyrészt báli ruhát és cselédlány ruhát próbáltam, ami sokkal szórakoztatóbb, mint mondjuk kosztümöt vagy farmert keresni.
Másrészt nagyon jó érzés volt, hogy nem voltam egyedül, Mary mindig mellettem volt, segített, támogatott, szakértett. Mellette biztonságban éreztem magam, hátradőlhettem és éreztem, hogy a felelősség nem rajtam van, hanem egy szakemberen.
Egytől tízes skálán mennyire izgultál, amikor eljött a fotózás napja?
Izgulni nem izgultam, tudtam, hogy fantasztikus élmény lesz. („Dolgoztam” már együtt a csapattal egy business témájú fotózáson, így tudtam, hogy profikkal vagyok körülvéve, és az élmény és a végeredmény is szuper lesz.) Sokkal inkább izgatott voltam! Nem aludtam ki magam rendesen, már annyira vártam a fotózást. Olyan volt, mint mikor egy kisgyerek nem tud elaludni karácsony előtt.
Hogy érezted magad a smink és a haj készítése alatt?
Nagyon jól. Én nem sminkelem magam a mindennapokban, de fotózások alkalmával, vagy smink-modellkedéskor nagyon szeretem, ha sminkelnek és frizurát készítenek nekem. Becsukott szemmel pihenek, relaxálok, közben élvezem, ahogy különböző ecsetekkel simogatják az arcom, birizgálják a hajam és egyszer csak arra nyitom ki a szemem, hogy gyönyörű vagyok. Rá sem ismerek magamra! Ez nagyon jó érzés!
Hogy élted meg a fotózást?
Hát az maga volt a varázslat! Már az is megadta az alaphangulatot, hogy a Disney mesék zene összeállítást hallgattuk a fotózás alatt… Nagyon magával ragadó volt, az ember tényleg rajzfilmfigurának érzi magát tőle.
Az egyetlen kellemetlennek mondható dolog az volt, hogy szinte lelkiismereti szorongást generált az a helyzet, hogy három ember fogja a szoknyám, dobálja fel, oldalra, hátra…. És én, mint valami fáraó vagy uralkodó csak hagyom, hogy mindenki körülöttem ugráljon, értem dolgozzon, görnyedjen, guggoljon, stb. De szerencsére csak egy-két jelenet erejéig voltam ilyen kizsákmányoló szerepben :-D
Mit szeretsz jobban, ha instruálnak, hogyan pózolj, mozogj, vagy ha magadtól állhatsz be?
Szeretem ha instruálnak, hisz a fotós tudja, hogy mi hogy mutat majd a képen, mit szeretne látni, mi a koncepciója. Nekem nincs ezzel bajom, én szívesen fogadok szót, megéri.
A beállítások közül melyik a kedvenced?
Nincs kedvencem, illetve több kedvencem is van. :-) Nagyon teszik az átváltozós jelenet, ahol a ruha a pörgés közben átalakul át, és ezt Niki valóban úgy valósította meg, mint a filmben a Tündérkeresztanya.
És nagyon szeretem a szolgálólány ruhában üvegcipővel a kézben álmodozós képeket is.
Az egyik barátnőm írta nekem, hogy olyan különös, hogy nem tudja melyik a kedvenc képe, pedig mindig szokott lenni egy kedvenc. Egy másik barátnőm szintén azt írta, hogy nem tud választani, mindegyik kép annyira szép. Valahogy én is így vagyok ezzel.
Mit élveztél legjobban a folyamatban?
Az egészet élveztem, de ha ki kellene emelni valamit, akkor azt mondanám, hogy a cselédlány ruhában úgy éreztem, hogy sokkal otthonosabban érzem magam. Eleve abban könnyebb volt mozogni is. Mikor abban voltam, úgy éreztem tényleg átváltoztam Hamupipőkévé. És nagyon, nagyon jól esett, ahogy ezt a külső visszajelzések megerősítették. Niki és Mary és Heni is az mondták, igazi Hamupipőke vagyok. Mary szavai, azóta is a fülemben és a szívemben élnek:
Igazi Hamupipőke vagy, a legigazibb, akit láttam!
Milyen érzés volt megkapni a fotókat?
Csodálatos volt! Jó volt, hogy nem egyszerre, hanem apránként érkeztek a képek, így mindig volt idő alaposan megnézegetni, megcsodálni. Niki igazi varázsló, amiket művelt, a háttércserék, az átváltozós pörgő szoknya, a nem létező lépcső, víz vagy kastély…egyszerűen nem találom a szavakat! Azóta is olyan szívesen nézegetem a képeket… jó lesz majd borús, esős, szürke hétköznapokon elővenni és töltődni belőlük és ennek a varázslatos napnak az emlékeiből!
Más csapattal is fotóztál már. Mi volt a fő különbség, amikor velünk fotóztál más modellkedésekhez képest?
Mindig is lenyűgözött a profizmus, az élet minden területén szeretem, ha valaki jó abban, amit csinál. Ebben a csapatban azonban nem csak a profizmus volt lenyűgöző, hanem a lelkesedés, a bevonódás, a lendület.
Minden egyes gondolatból, ötletből az jött át, hogy mennyire nagy szeretettel és elhivatottsággal végzik a munkájukat, erőt, időt, fáradtságot nem kímélve.
Szerintem ez nagyon ritka és nagyon üdítő!
Mit adott neked ez az élményfotózás?
Egy fantasztikus napot adott, megtapasztalhattam, hogy milyen kiszakadni a hétköznapi valóságból és belecsöppenni egy mesébe. Varázslatos volt az egész nap és a fotók is azok! Nagyon jó érzés, hogy ennyi „emlék-képem” van erről az élményről, így tulajdonképpen örökké tud tartani valamilyen formában. Igazából sokkal többet kaptam, mint amire számítottam!
Van még olyan karakter, akinek szívesen belebújnál a szerepébe egy fotózás erejéig?
Óóóóh, hogyne! Boldogan lennék Csipkerózsika, vagy Elza a Jégvarázsból, ha csak a mesék világánál maradunk. Már holnap kezdeném az új mókát!
Ajánlanád másoknak is az élményfotózást?
Szerintem minden nőnek át kellene legalább egyszer élnie az élete során azt, hogy átváltozik (azzá, amivé szeretne), hogy láthatja, hogy lehet szép és csodás a fotókon akkor is, ha messze nem látja magát tökéletesnek a valóságban. És a legjobb az egészben, hogy ezek a képek örökre megmaradnak, elővehetők bármikor, amikor úgy érezzük, hogy szükségünk van egy kis varázslatra, csodára, mesére.
_______
Fotó és digitális utómunka: Nerpel Nikoletta
Smink: Gercosz Henriett
Styling: Vanyovszki Mária
Haj: Vereczkey Anikó
Báli ruha: Richard Alexander
Főkötő: Várhegyi Éva Kalapszalon
_______
Ha szeretnél magadról ilyen csodás képeket, a Couture Portré élményfotózás csapata rendelkezésedre áll.