"A saját fotózásomon az volt a legjobb, hogy nevethettem" - Interjú Horn Enivel

Megtisztelő volt, amikor a neves magyar tervező, Horn Eni kereste fel csapatunkat, hogy 50. születésnapja alkalmából új fotókat készíttessen magáról.

Az ENIHORN márka alapítója és tervezője egyedi formavilágú, változatos fazonú, bőr táskáiról ismert. A kiegészítők mellé készített ruhái olyan alapdarabok, amiket az örök elegancia jegyében tervez. Így képzelte el a fotózását is, mely egyszerre volt tisztelgés a kortalan nőiesség és a trendektől független, klasszikus stílus előtt.

A kérdéseket Eni írásban kapta és válaszolta meg.

Mikor volt fotózásod utoljára?

Amikor engem fotóztak? Az ovin kívül talán összesen egyszer :)

2016-ban Ajkai Dávid készített rólam fotókat, Toldi Orsi sminkjével. Nagyon szeretem azokat a képeket is, de azóta olyan sok minden történt velem, szinte teljesen megváltozott az életem, és hát azóta eltelt öt év..

Milyen indíttatásból akartál új fotókat magadról?

Mint tervezőnek és mint a saját márkám arcának sokszor, sok helyzetben szükség van rólam készült fotókra.

Tervezőként sok fotóst ismersz és számtalan fotózást szerveztél a kollekcióid bemutatására. Hogyan álltál neki a saját fotózásod szervezésének? Mikben volt ez más?

Egyáltalán nem volt időm megszervezni.. Viszont amikor beszéltünk róla és közösen megtaláltuk a fotózás napját, már akkor tudtam, milyen ruhákat, kiegészítőket szeretnék felvenni és milyen helyszíneken látnám szívesen magam.

A helyszíneket átbeszéltük veletek, a ruhákat pedig összegyűjtöttem. Volt, amin igazítani kellett, (pl. a 21 évvel ezelőtt rám igazított “MD Marlene Dietrich” nadrágom derekába vissza kellett toldani azt a 7 centit, amit akkor elvettünk belőle. Szerencsére 2000-ben benne maradt a plusz anyag.)

Mi alapján esett ránk a választásod?

Sok munkátokat láttam hétről hétre a Légy modell egy napra! csoportotokban.

Ezeken a fotókon mindenki valaki más szeretne lenni egy napra, és aszerint öltöztetitek be, sminkelitek ki. Amikor néztem, arra gondoltam, hogy én biztosan önmagam szeretnék lenni, ha egyszer vállalkoznék egy fotózásra veletek. A szerepjáték, színészkedés mindig távol állt tőlem, minden ilyen helyzetben rettenetesen lámpalázas voltam, és ez az érzés soha nem esett jól.

Szóval, szeretek önmagam lenni. Főleg 50 évesen ;)

Mit vártál a Couture Élményfotózástól?

Vidámságot és sok nevetést. Szó szerint! Ezért vártam a legjobban. Bejött és ezt nagyon köszönöm Nektek!!

Ismert tervezőként mit jelent számodra az öltözködés?

Néha azon gondolkodom, hogy azért lettem tervező, hogy azt vehessek fel, amit akarok bármilyen megszólás, beleszólás nélkül. Az én gyerekkoromban nagyon sok volt az “egyforma öltözködés”. A boltokban kapható ruhákban, kiegészítőkben nem volt nagy választék, mindig minden darab többször is szembejött velem. Engem ez gyerekként nagyon zavart. Olyan érzésem volt, mintha mindenkit köteleznének az egyforma darabok hordására. Az úttörő egyenruhán kívül, (szerencsére idővel ezt is egyre kevesebbet kellett hordanunk), semmilyen “egyen” ruhát nem bírtam elviselni. Anyukám sok ruhadarabot varrt nekem, ami mindig más volt, mint amit a többiek hordtak. Az anyagokat, színeket általában én választottam ki és “megrendeltem” tőle a készítendő darabot :) Gimiben már sokat én készítettem magamnak. Abban az időszakban kezdtem el régebbi darabokat átalakítani, beszűkíteni, hímezni is. Az egyik kedvencem volt apukám érettségire kapott öltönye (mellény, zakó, nadrág), ennek darabjait sok mindennel lehetett kombinálni.

Milyennek mondanád a stílusod?

Inkább klasszikusabb, néha letisztult, többször bohémabb és elegánsan utcai, ha létezik ilyen.

Attól is függ, hogyan ébredek fel reggel... Ha este ki is választok magamnak valamit, szinte soha nem azt veszem fel másnap, a reggelem határozza meg, hogy mit veszek fel. Ritkán hordok nagyon feltűnő darabokat, viszont egy ideje már minden, amit felveszek kényelmes és van zsebe.

Mivel mi még úgy nőttünk fel, hogy nem volt sok ruhánk, mindig mindenre nagyon vigyáztunk azért, hogy hosszú ideig hordhassuk, vagy azért, hogy örökölhető legyen utánunk, ha mi már nem fogjuk viselni. Nekem évekig sok fiús ruhadarabom volt, mert az öcsém kapta meg az én kinőtt ruháimat. Talán ezért hordok most sokszor nadrágot és ezért szeretem a sötétkék színt.

Milyen darabokból áll a ruhatárad?

Ma már legalább a 70-75%-a ENIHORN.

Sok a nadrág, ebből sok a farmer, garbók, trikók, overálok. Imádom a rövid kabátkákat, és nagyon sok cipőm és táskám van, mivel a mai napig vigyázok mindenre, és megmaradnak nálam a régiek is. Sokszor hordok akár 20-25 éves, de akár még idősebb darabokat is, kombinálva a mai, új ruhatárammal. A kombinálható darabokat szeretem.

Legrégebbi, legújabb, különlegesebb… Milyen személyes emlék, történet kapcsolódik ezekhez?

Legrégebbi - idősebb nálam, még az ükanyámé volt, akinek Edit néni, aki nagymamám nagynénje volt, varrta még a hatvanas években. Valamikor gimis koromban örököltem meg, legalább 30 évvel ezelőtt ezt a kedves, galléros, az elején cipzáras(!), foltzsebes, fekete rövid ruhát. Mindig fura volt, hogy a zsebei kb. lengőborda magasságban vannak, de egyszer kiderült, hogy nagyon alacsony volt Dédi, (a család így hívta). Ezt a ruhát még ma is hordom, általában farmer nadrággal. Sok ruha megmaradt, amit még Edit néni varrt egészen a 20-as évektől; ezeket mindet odaadományoztuk a családommal 2018-ban a Kiscelli Múzeumnak.

Legújabb - egy nagyon jó meleg CAMOU fekete fehér kockás gyapjúkabát, olyan, mintha egy nagy plédből készült volna. Anyukám varrt ilyet magának a hetvenes években még igazi kockás takaróból,; nagyon szerettem.

Különlegesebb - az összes ENIHORN táskám. Mindegyikre nagyon szeretek ránézni, amikor a gardróbszekrényből válogatom össze az aznapi ruhadarabokat, kiegészítőket.

Hogyan válogattad ki a fotózásra készített darabokat? Mi volt az elsődleges szempontod?

Szerettem volna az elmúlt évtizedek kedvenceiből felöltözni, mert tényleg minden kombinálható mindennel, és érdemes vigyázni a ruhadarabjainkra, hogy akár még unokáink is hordhassák.

Így választottam ki egy saját, 1998-ban készült kék gyapjúszövet ruhát, a már fent említett 2000-ben készült “MD” fekete, tűcsíkos gyapjúszövetből készült bőszárú nadrágot. Mindkettő az 1997-2002 között működött saját pici varrodámban készült. A régi darabok közül a fehér, hátulgombolós, álló galléros blúzt. Ezt még a 90-es évek legelején turkáltuk anyuval, és azért szeretem, mert századfordulós, szecessziós hangulata van. Ezekhez egy nagyon modern bőrkabátot vettem fel, amit még pár évvel ezelőtt az egyik kedvenc tervezőm NAPSVGAR készített. A csizma pedig életem legkényelmesebb magassarkú csizmája.

Igyekeztem a saját márkám régi és új darabjai mellé a kedvenc magyar tervezőimtől, márkáimtól és kedvenc képzőművészeimtől válogatni. Így vettem fel kedvenc fekete zakómat Konsánszky Dóritól, Tisza Cipőt a saját fekete overálomhoz, és így került az overál alá Horváth Lóczi Judittal közösen megálmodott ‘Duet with Birds’ kiállításunkhoz készített TROGON pólónk is.

A kiegészítők közé ENIHORN hátizsákokat, Márta Edőcs üvegékszert, Kecskés Orsolya ezüst gyűrűt és Pécsi Kesztyűket választottam. Az egyik a tied Mária - köszönöm! A másikat pedig pár évvel ezelőtt nekem készítették.

Hogyan élted meg az előzetes egyeztetéseket?

Nem volt sokszor, így teljesen belefért az akkori időhiányomba, ráadásul mindent elsőre meg tudtunk beszélni.

Milyen érzéseid voltak a fotózás előtti készületek alatt? Ruhák válogatása, smink, haj…

Nagyon izgultam a sminkelés alatt. Szerettem volna, ha én, Eni nézek vissza a tükörből, akkor is, amikor már ki vagyok festve. Mivel nem sminkelem magam vagy ha igen, akkor csak nagyon minimálisan, ezért féltem, nehogy idegennek lássam majd az arcomat.

Tervezőként a kamera másik oldalán szoktál állni. Milyen élmény volt a fotózás? Mit élveztél a legjobban?

A legjobban azt, hogy nagyon jól éreztem magamat veletek.

Igazi vidám, őszintén nevetős pár órát tölthettem el a társaságotokban, és ez nagyon feltöltött engem.

Azt is élveztem, hogy teljesen Enisek voltak az összeállításaim, és ezek átjöttek az elkészült fotókon is.

Mit szeretsz jobban, ha instruálnak, hogyan pózolj, mozogj, vagy ha magadtól állhatsz be?

Leginkább egyiket sem. Nem szeretem, ha engem fotóznak, de ha már így alakul, akkor inkább azt választom, amikor a magamtól beállt pózban sikerül “valahogyan” lefotózni.

Milyen érzés volt viszontlátni magad a képeken?

Fura is, meg jó is. Jó, mert szép emlék lesz az 50. születésnapomról, de fura, mert mindig fura látni magamat kifestve.

Mit viszel az élményből tovább?

Minden fotózáson kérem a modelleket, hogy nevessenek, ha van hozzá kedvük. Nekem azok a fotók tetszenek legjobban, ahol nevetnek. A “saját” fotózásomon is az volt a legjobb, hogy nevethettem.

Hogyan ajánlanád másoknak az élményfotózást?

Légy modell egy napra! Nagyon jó móka!! Megéri!!!!

Hol szeretnél tartani 5 év múlva?

E N I H O R N! A világjárványok és millió nehézségek mellett és ellenére is.

_______

Eninek köszönjük az interjút és hogy élményfotózásához csapatunkat választotta!

______

Ha szeretnél te is profi fotókat magadról, jó hangulatban, élményben, írj nekünk a Couture Élményfotózásra!

Az élményfotózás tökéletes ajándéknak, ill. önbizalom-növelő egyéni, vagy barátnős programnak is.

Éljétek át az élményt, amikor egy profi stábbal modellként tündökölhettek!

___

Fotók: Nerpel Nikoletta - Koncepció/styling: Vanyovszki Mária

Smink: Smink: Gercosz Henriett - Haj: Krucsó Tamás

Öltözékek: ENIHORN, Dora Konsanszky, NAPSVGAR, vintage darabok

Kiegészítők: ENIHORN, Tisza Cipő,, Márta Edőcs, Kecskés Orsolya ékszerek